Katonai pályafutásom (szerkesztett)

 

1939. október hó 24-én vonultam be  a 2. Felderítő zászlóaljhoz, Kassa városába. A 2. századhoz kerültem. Megkezdődött az újonc kiképzés. Karácsonyra szabadságoltak, ami igen nagy örömömre szolgált, de annál kevésbé a visszutazás. A következő hónapokban nagy hideg volt, ami mindnyájunkat igen megviselt.

Húsvétra sikerrel letettem a tehergépkocsi vezetői vizsgát,harckocsivezető lettem, május 1-jén őrvezetővé léptettek elő. Július 4-én felriasztották a zászlóaljakat, és bevagoníroztunk, elindultunk, második nap, azaz 1940. VII. 6-án Munkácson kipakoltunk, és harckocsikkal ...-ra mentünk ahol elszállásoltunk. Ez egy orosz (?) község volt, vagyis a lakosság csak úgy tudott beszélni. (A kép forrása:kiralyihagyomanyorzok.krad.hu)

1940. VIII.4-én ismét elindultunk, abban a tudatban, hogy Romániát megtámadjuk, 6-án hajnalban Uszka községbe szállásoltunk be, a román határtól mindössze 12 km-re. Itt időztünk szeptember hó 8-ig, vagyis a második bécsi döntésig, majd utána csapattestem megindult Erdély visszafoglalására, ahol sok szenvedés mellett, sok jó napokat is töltöttünk. Innen 1940. XII. 2-án érkeztünk vissza Kassára. Ezzel az erdélyi hadjárat befejeződött.

1941. január 1-én újonckiképző tizedessé léptettek elő. 1941. február 2-ára századunkat elhelyezték Nyíregyházára. A város elég szokatlan volt. (Kép: Egy debreceni eltávozásról Szajlára, bátyjának küldött képeslap. 1941.III.21.) Itt a kezdeti nyugodtság nem soká tartott. Április 5-én 0.30-kor riadót fújtak, és megindult a felkészülés, éjjel-nappal, majd 9-én vonatra pakolva a délvidéki hadjáratba indultunk . Ekkor már harckocsi parancsnokként szolgáltam. A húsvétot Szerbiában töltöttük. Útvonalunk Szabadka, Bácstopolya, Ópalánka, a Dunán át a Szerémség. Siden álltunk meg. Tíz nap múlva visszajöttünk Eszékre, ahol hosszasabban időztünk. Május végén Nyíregyházára vezényeltek bennünket. Augusztus 1-én pedig  az öreg Kárpátokon keresztül Ukrajna felé vettük az irányt. Már első valódi háborús  ütközetünkben elvesztettük kocsijaink java részét, valamint elesett a századparancsnokom, és hét bajtársam. A századommal együtt, Szeptember hó 3-án érkeztem vissza Nyíregyházára. Gondoltam, leszerelnek, hiszen két év elmúlott a bevonulás óta, ez azonban elmaradt.

1942. január 2-án elhelyeztek bennünket Esztergom táborba, német harckocsi kiképzésre. Kegyetlen hidegek voltak, és sokat szenvedtünk. Esztergomban harckocsi parancsnoknak képeztek ki. Májusban kórházba kerültem gyomorbetegséggel, de hét nap múlva távoztam a kórházból. 1942. június hó 27-én Párkánynánán vonatra pakoltunk, és újra megindultunk, Oroszországba.